Van egy furcsa pillanat, amit szerintem minden vezető ismer.
Amikor már mindenki hazament, csend van az irodában és végre egyedül maradsz a gondolataiddal. Egész nap döntéseket hoztál. Konfliktusokat kezeltél. Motiváltál. Tárgyaltál. Problémákat oldottál meg. Mégis ott motoszkál benned egy kérdés: Jól döntöttem?
A legtöbb vezetővel nem az történik, hogy egyik napról a másikra elfárad. Sokkal inkább apránként veszít az energiájából. Amikor már minden döntést ő akar meghozni. Amikor könnyebb megcsinálni valamit, mint elmagyarázni. Amikor tegnap még ő volt a csapat legjobb szakembere, ma pedig nehezen engedi el azt a szerepet, hogy minden problémát neki kell megoldania. Amikor úgy érzi, senki nem érti igazán, mekkora felelősség van a vállán. Vagy amikor már nem tudja eldönteni, hogy azért nem mondanak neki ellent, mert valóban egyetértenek vele… vagy egyszerűen csak a pozíciójának szól a csend.
Ezek azok a helyzetek, amelyekről ritkán beszélünk, pedig éppen ezek formálják az embert a vezetői szerepben.
Én is végigjártam ezt az utat. Megtapasztaltam, milyen nehéz elengedni a kontrollt, delegálni vagy egyedül maradni a döntésekkel. Azt is megéltem, milyen érzés, amikor a bizalom helyét fokozatosan átveszi a kontroll. Ezek az élmények nemcsak szakemberként, hanem emberként is formáltak.
Az elmúlt húsz évben szorosan dolgoztam együtt felsővezetőkkel és vállalkozókkal executive kiválasztási projektekben, szervezetfejlesztési programokban, workshopokon és coaching folyamatokban. Volt szó vezetővé válásról, vállalkozásindításról, generációváltásról, növekedési döntésekről, kiégésről vagy éppen egy szervezeti változás bizonytalanságairól.
A téma mindig más volt, de egy dolog közösnek bizonyult: A legnehezebb kérdések ritkán stratégiai kérdések. Sokkal gyakrabban szólnak önmagunkról.
- Hogyan válhatok olyan vezetővé, aki mellett az emberek valóban felelősséget vállalnak a munkájukért?
- Mikor engedjem el a kontrollt és mikor kell mégis közbelépnem?
- Hogyan adjak őszinte visszajelzést úgy, hogy közben ne veszítsem el az embert?
- Hogyan kezeljem, hogy vezetőként már nem mindenki fog szeretni?
- Miért halogatom azokat a beszélgetéseket, amelyekről tudom, hogy már régen meg kellett volna történniük?
- Hogyan hozzak jó döntést akkor is, amikor nincs egyértelmű jó megoldás?
- Miért érzem úgy, hogy egyedül maradtam a döntéseimmel?
- Miért halogatom a következő nagy lépést a vállalkozásomban?
- Hogyan engedhetném el az operatív működést, hogy valóban vezetni tudjak?
- Mit tegyek, amikor az elvárások már szembemennek a saját értékeimmel?
- Mitől fáradok el ennyire, amikor egyébként szeretem azt, amit csinálok?
- Hogyan mondjak nemet anélkül, hogy bűntudatom lenne?
- Hogyan őrizhetem meg a saját egyensúlyomat úgy, hogy közben mások is számíthassanak rám?
- Hogyan lehetek jelen a munkámban úgy, hogy közben a magánéletemből se tűnjek el?
- Milyen vezető szeretnék valójában lenni?
Ha ezek közül akár csak egy kérdés is ismerősen hangzik, akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy ne egyedül keresd rá a választ. Ahogy nő a felelősség, úgy fogy el sokszor az őszinte visszajelzés is körülötted. Pedig vezetőként Neked is szükséged van egy olyan helyre, ahol őszintén gondolkodhatsz, kérdezhetsz, és tükröt kaphatsz a saját működésedről.
Ha úgy érzed, most jól jönne egy független gondolkodópartner, örömmel leszek melletted ezen az úton.
Ha a saját fejlődésed mellett a csapatod fejlesztése is fontos, nézd meg a cégeknek szóló ajánlatokat!