"Szedlák Valéria vagyok. 20 éve élek Korfun, család és igazi baráti társaság nélkül, egy kedves de furcsa környezetben, turizmuson alapuló vállalkozásaimmal. Jó ideje érzem, hogy újra meg újra ugyanazokba a helyzetekbe kormányzom bele magamat, ugyanazokba a csapdákba és haszontalan szituációkba "keveredem". Az ember az én koromban (62) jól tudja, hogy minderről saját maga tehet, saját magának "köszönheti". De a korfui turizmus általános gyöngülése, megfejelve a járványhelyzettel ezúttal azzal is szembesített, hogy tehetetlenül szenvedek, megrekedt az életem. Sosem kértem segítséget, és sosem figyeltem oda senki véleményére, tanácsára - eddig.

Ildikó neve véletlenül került elém a neten: azt mondtam magamban, hogy véletlen nincsen, Ildikót a sors küldte, most vagy soha! Ildikó az én személyemben egy bebábozódott, elerőtlenedett, kiutat nem találó, szomorú embert kapott. Én pedig kaptam egy végtelenül kedves, empatikus, önzetlenül segíteni akaró, nagy tudású vezetőt. Okokat és okozatokat, erősségeimet, erőmet fedeztük föl együtt. Finom tapintattal adott nekem feladatokat, gondolkodni valót, és mindig azt éreztem, sőt tudtam, hogy az összes idegszálával, teljes energiájával figyel rám. Ez katartikus és elgondolkodtató érzés, és nagy-nagy ritkaság! Ildikó „napocska” lett az égboltomon: hatására össze tudtam szedni magamat, és mint a bábjából magát kikínlódó, kibontó pillangó, erőtől és tettvágytól duzzadva készen állok a feladataimra. Nélküle ez nem sikerülhetett volna. Hálás vagyok a sorsomnak, amiért megismerhettem, és hálás vagyok neki mindenért! Rendkívüli élmény volt a vele töltött időszak, és melegen ajánlom őt mindenkinek.”

Szedlák Valéria, vállalkozó